A varróiskolám történetében én voltam a harmadik férfi, aki jelentkezett a varrótanfolyamra: az előző kettő is programozó volt. Így már jobban belegondolva talán nem is annyira váratlan fordulat az új hobbim.

Advertisement

Mindennapjaim során teljesen normális és magától értetődő, hogy ha valamit kényelmetlen használni vagy nem pont úgy működik, ahogy szeretném, akkor írok hozzá egy scriptet, hogy kiautomatizáljam belőle a nyűgöt, csinálok hozzá valami számomra használható felületet, testreszabom. Ugyanakkor pont testre nem tudtam szabni: nem csak az egyszerűbb változtatásokkal voltam teljesen tehetetlen (ujjfelhajtás, gombvisszavarrás), hanem ruhabeszerzésnél is nagyon szűk mozgásterem volt ár-elérhetőség-ízlés-stílus-férfiruhaválaszték korlátai vonalon.

Ezt a gyönyörűen bonyolult jelentéshálózattal operáló rendszert, aminek a használatát ha akarnám se tudnám elkerülni, egészen eddig csak olvasni; írni minimálisan tudtam. A portlandi XOXO fesztivál pedig annyira belelkesített, hogy most valami új, kézzel fogható, menő, de legalábbis konstruktív dologba fogjak, hogy egyik reggel arra ébredtem, hogy az előző esti sörök után hazaesve befizettem magam a Google-ban elsőnek kidobott kezdő varrótanfolyamra. Köszönöm seósok, hogy nem valami lehúzós gonoszság került oda, hanem egy tényleg remek oktatóm lett!

Nagyon hamar megtanultam a legelfuseráltabb sweatshopokban gyerekmunkával elkészített legócskább ruhadarabjaimat is értékelni, amikor leültem a varrógép elé. A képen életem első bevarrt zipzárja látható, figyeljétek meg nem csak azt, hogy mennyire inog az egyenesnek szánt vonal, hanem hogy milyen komplementerszíneket használtam (véletlenül, nyilván) a felső és alsó cérnának.

A nyolc alkalmas kezdő kurzusomból még kettő van hátra, az eredeti terv a kurzus végére a varrógéppel összebarátkozás és pár zseb és zipzár elkészítése után egy szoknya és egy nadrág elkészítése lenne, de a szoknyát végül kihagytam, nincsenek olyan jó lábaim. Az első nadrágom a fenti farmer lesz, amit úgy lezsákalakúzott Szily az évzáró-galérianyitó bulinkon. Nagyon remélem, hogy holnap be tudok fejezni, mert a tanulságokat már levontam, hogy a következőhöz miken kell javítanom, hogy az már hordható is legyen.

Ezen túl pedig rengeteg megvalósítandó tervem van: rendeltem Japánból egy férfikabát-szabásmintás gyönyörű könyvet, amiből a ballonkabát a kitűzött cél a nemsokára kezdődő haladó tanfolyam után, illetve a farsang közeledtével nagyon belebolondultam a XVIII. századi férfiruhába: nem tudom még mi lesz ebből, de papírból már összehajtogattam a kabát részét, meg valamit muszáj lesz kezdenem a vitézkötéssel, ha már évek óta foglalkoztat, és... Evés közben jön meg az étvágy, és nekem most nagyon megjött.

A tumblr-emen és az összes barátaimmal való összes találkozásokkor be nem állt mostanában erről a szám, annyira elkezdett a téma foglalkoztatni, úgyhogy szerintem mindenkinek az a legjobb, ha ezeket ide kiblogolom magamból. 2015 egyébként is arról szól, hogy visszatérjünk a blogoláshoz.