Miközben azon kezdtem el gondolkodni, hogy nagyjából egy éve kezdtem csinálni ezt az egész varrós hobbit, ezt dobta fel a Facebook:

Hosszabban érlelődött ez a dolog mint emlékeztem, ha már 2012-ben XIX. századi szkennelt szabófolyóiratokban turkáltam, vihogtam a körülményes levelezésükön és csodáltam a formákat. Ehhez képest tavaly beiratkoztam a varrótanfolyamra és azóta befejeztem két nadrágot, egy (hordhatatlan de na!) zakót, tűrtem fel ingnek-kabátnak ujját, cseréltem zippzárat...

Advertisement

A frusztráló csak az, hogy mindemellett rengeteg befejezetlen dolgot is felhalmoztam, ahol a legnagyobb akadály az, hogy mindent Tökéletesre szeretnék egyből és aztán az első fennakadásnál teljesen elkeseredek: felgyűlt már félkész nadrág, ahol a farzsebek a kelleténél jóval esetlenebbek lettek, van egy ing, aminek az ujja csúnyán gyűrődik (és azóta a bolti ingjeimen is csak azt a gyűrődést veszem észre, ami nem egyszerűsíti a probléma megoldását), a zakó újratervezéséhez pedig egy programot kezdtem írni, amivel sikerült visszacsinálnom azt a vívmányt is, hogy végre volt egy nem-számítógépes hobbim.

Utóbbi egyébként egészen jól halad, lassan össze kell szedjem a bátorságomat, hogy kinyomtassam a generált szabásmintát és összerakjak valami próbát belőle, csak félek, hogy nem lesz jó és akkor tönkreteszem azt a simogatnivaló gyönyörű anyagot, amit erre vettem:

Most Halloween ürügyén próbálkoztam meg azzal, hogy “oké, jelmezszintre összecsapok valamit nagyon gyorsan, minden lehetséges dolgot – zsebet, bélést, stb – kispórolva, amiben kipróbálhatom a programom, aztán nyomtatás után egyből a nyomdában felejtettem az erre vásárolt anyagot, úgyhogy csúszott a terv, viszont annyit legalább bebizonyítottam, hogy a Mondvacsináltban szerkesztett minta A0-s papírra kinyomtatva akkora lesz, mint várná az ember:

De igazán most azt hiszem be kéne fejezzek dolgokat, nem újakat kezdenem, hogy legyen valami sikerélményem.

Advertisement