Öcsémnek születésnapjára egy nadrágban egyeztünk meg, gondolom részben azért, hogy bátorítson az új hobbimban, másrészt pedig tényleg jól jönne neki egy pár. A Burda 6933-as mintáját választottuk ki: slim chino, tök bézik, mindennapi használatra tökéletes.

Advertisement

Miután nagy vitézzel vágtattam bele az árokba elsőre (eggyel kisebb méretet szabtam ki) majd másodikra (a mérettáblázat szerinti megfelelő méretnek is annyira szűk a lába, hogy térdnél elvágja a vérellátást), be kellett látnom, hogy kicsit alaposabban neki kell ennek készülni, és megszívlelve Zsanett tanácsát, vettem makettanyagot, és elkezdtem módszeresen nézni és megpróbálni kijavítani a szabásmintát. Lévén múlt héten volt a születésnapja és ezáltal már nincs hova sietni vele, addig most már tényleg nem fogom átadni, amíg tökéletes nem lesz.

Miután négy centit (!) hozzáadtam a szár vastagságához, a derékbőségből pedig visszavettem egyet, a méretekkel már elégedett vagyok. Nem hiszem pedig hogy annyira szokatlan formájúak lennénk, tök boldogan hordunk bolti nadrágokat, mi történik itt a méretezéssel?

Advertisement

Negyedik nekifutásra az elkészítés már tök gyorsan megy, az eredmény pedig szemből már teljesen használhatónak tűnik, csak hátulról jön elő ugyanaz a fenék alatt begyűrődés / térd fölött fodrozódás kombó, ami nálam is volt a farmeren, csak rajta sokkal látványosabban. Most az az elképzelésem, hogy ezzel a javítással korrigálni lehet, 500 forint/méter áron pedig nyugodt lelkiismerettel csinálok még pár prototípust, ha mégse ez a megoldás.

Már csak az a kérdés, hogy mit tudok csinálni a befejezetlen makettnadrágokkal? Kezdenek felgyűlni.

Bal oldalt az aktuális állapot, jobb oldalon az etalon:

A legjobban a farmerban az tetszett, hogy el tudtam benne rejteni egy váratlanul vad (csicsás?) mintát, amiről aztán rajtam kívül senki sem fog tudni, ha nem mutatom meg (gyere fel, megmutatom a nadrágom belülről!), szóval egyértelmű volt, hogy ehhez is valami vicceset kell találni. A világos Día de Muertos mintás lesz most: