Öcsémnek születésnapjára egy nadrágban egyeztünk meg, gondolom részben azért, hogy bátorítson az új hobbimban, másrészt pedig tényleg jól jönne neki egy pár. A Burda 6933-as mintáját választottuk ki: slim chino, tök bézik, mindennapi használatra tökéletes.

Miután nagy vitézzel vágtattam bele az árokba elsőre (eggyel kisebb méretet szabtam ki) majd másodikra (a mérettáblázat szerinti megfelelő méretnek is annyira szűk a lába, hogy térdnél elvágja a vérellátást), be kellett látnom, hogy kicsit alaposabban neki kell ennek készülni, és megszívlelve Zsanett tanácsát, vettem makettanyagot, és elkezdtem módszeresen nézni és megpróbálni kijavítani a szabásmintát. Lévén múlt héten volt a születésnapja és ezáltal már nincs hova sietni vele, addig most már tényleg nem fogom átadni, amíg tökéletes nem lesz.

Miután négy centit (!) hozzáadtam a szár vastagságához, a derékbőségből pedig visszavettem egyet, a méretekkel már elégedett vagyok. Nem hiszem pedig hogy annyira szokatlan formájúak lennénk, tök boldogan hordunk bolti nadrágokat, mi történik itt a méretezéssel?

Advertisement

Negyedik nekifutásra az elkészítés már tök gyorsan megy, az eredmény pedig szemből már teljesen használhatónak tűnik, csak hátulról jön elő ugyanaz a fenék alatt begyűrődés / térd fölött fodrozódás kombó, ami nálam is volt a farmeren, csak rajta sokkal látványosabban. Most az az elképzelésem, hogy ezzel a javítással korrigálni lehet, 500 forint/méter áron pedig nyugodt lelkiismerettel csinálok még pár prototípust, ha mégse ez a megoldás.

Már csak az a kérdés, hogy mit tudok csinálni a befejezetlen makettnadrágokkal? Kezdenek felgyűlni.

Advertisement

Advertisement

Bal oldalt az aktuális állapot, jobb oldalon az etalon:

A legjobban a farmerban az tetszett, hogy el tudtam benne rejteni egy váratlanul vad (csicsás?) mintát, amiről aztán rajtam kívül senki sem fog tudni, ha nem mutatom meg (gyere fel, megmutatom a nadrágom belülről!), szóval egyértelmű volt, hogy ehhez is valami vicceset kell találni. A világos Día de Muertos mintás lesz most: