Nagyon nevettem a múltkori Meetupon a Brewfactory előadásán, mert mintha magamat látnám abban, ahogy hozzáállnak a sörfőzés feladatához: van egy érdekes probléma, írjunk rá egy webappot, amúgy is kellett egy ürügy, hogy kipróbáljak pár érdekes új libraryt. Van egy kalapácsom, tehát mindent szögelni akarok, még akkor is, ha a feladat nem kiváltható vagy átültethető számítógépre, pláne azokra a webes/frontendes eszközökre, amiknek készítéséhez értek.

Egyelőre sikerült megállnom, hogy írjak egy szabásminta-tervező webappot, de nem sokon múlt. A szabásminta egy tök egyszerű dolog, trappolok a közepébe apró de bizonyára fontos részletek fölött értetlenül átlibbenve: van egy pár felvett méret (csípő, derék, magasság, stb), amit inputként megadva egy algoritmusnak egy, a textilből kivágható formát kapunk. Az nadrág formáját leíró algoritmus pedig olyan, mint amivel alsóban a teknősöket mozgattuk a képernyőn: egy kezdőpontból kiindulva lépésről lépésre leírja, melyik irányba és mennyit kell haladni. A végeredmény pedig valami ilyesmi:

És bár tök könnyen lehet találni ilyen mintákat leíró szabályokat (például a Cutter and Tailor szabófórumon, mindenféle számomra obskurus könyvekből beszkennelve-fordítva-magyarázva), valójában egyelőre fogalmam sincs, hogy mitől működnek ezek, s ha módosítanom kéne, milyen irányba és hogyan kéne elindulnom egyáltalán. A végeredményt pedig amúgy is 1:1 méretben kéne kinyomtatni, aztán valahogy átvinni az anyagra, szóval csak egy nagyon kicsi részét tudnám kiautomatizálni.

Az, hogy más is belekezdett hasonló projektbe, majd hagyta félbe, azt sejteti, hogy tényleg rossz reflex írni rá programot, de a kísértés erős.